Kárpáti Miklós: A velencei Hajdu-strand története

Részletek

Kitekintő

2025. december 30. kedd, 07:24

A strandok létesítésének története egyben a tó komolyabb idegenforgalmi kezdetének története is. Tavunk a nemzeti tragédiák sorozata révén került előtérbe: a vesztes első világháború, az azt követő káosz, majd az országcsonkítás okozta nyaralóhely-hiány és az általános elszegényedés értékelte fel az addig lenézett és csak kevesek által látogatott tópartot.

Természetesen voltak előzményei a fürdő életnek, a tóban megmártózó helyi birtokosoknak mindig is voltak a parton öltözésre szolgáló kalyibái, majd a század elején a vasúti megállók teljessé válása több tucatra növelte a Gárdonyban és Velencén nyaranta szobát bérlő nyaralók számát. 1920 után azonban már voltak olyan vállalkozók, akik meg látták a lehetőséget, volt fantáziájuk és megvolt az anyagi erejük ahhoz, hogy vonzó strandéletet hozzanak létre a maguk területén. A Velencei-tó első, balatoni színvonalú strandja a mai velencefürdői strand helyén (illetve a part vonalának változása miatt annak közelében) nyílt meg 1923 júliusában. A velencei Hajdu- tanya névadóihoz, a Hajdu-testvérek, közülük is Géza nevéhez fűződik az ötlet és a kivitelezés. A helyszín kiválasztását a jó közlekedés (a régi velencei vasútállomás megléte), a megfelelő talajadottság (fövenyes, nem iszapos meder) és nem utolsósorban a saját tóparti birtokrész (az 1925-ös Gazdacímtár szerint közel 900 holdas velencei birtokuk 7 hold nádassal is rendelkezett) indokolta. A Hajdu-testvérek 1918 körül kerültek Velencére, de az ország területén több helyen is voltak birtokaik, elsősorban állattenyésztéssel értek el sikereket, velencei mangalicaállományuk például országos hírű volt. A testvérek közül a strandalapító Hajdu Géza 1927-ig, azután 1944-ig Hajdu Aladár igazgatta a velencei birtokot.

Korabeli marketing?
Hogy a strandlétesítés ötlete honnan származott, nem tudni, az viszont biztos, hogy a kivitelezés, a strand helyének kiválasztása, a strandolók igényeinek figyelembevétele, a megnyitás megszervezése és hírverése ötletességet és nagy céltudatosságot mutat. Nem mulasztották el széles körben terjeszteni a tó vizének gyógyhatását sem. A régi velencei vasútállomástól 50 méterre kezdődött a 400 méteres parton kialakított strand. Parkosított terület, öltözőkabinok sora, étterem, fedett terasz és ácsolt táncparkett állt a vendégek rendelkezésére. A hirdetésekből tudjuk, hogy rendszeresen játszott a strandon cigányzenekar.

Megnyitó: 1923
Az 1923-as zárt körű megnyitóra nem csak a környékbeli (velencei, gárdonyi, kápolnásnyéki, pettendi) birtokosokat hívták meg, de fehérvári, Fejér megyei tisztviselők s persze a megyei és országos lapok tudósítói is a vendégek között voltak. Jelen volt Polgár Iván, aki 1914-ben megjelent munkájával a tó első monográfusa és idegenforgalmi hasznosításának ötletgazdája volt. Mindenki a legnagyobb elismeréssel adózott a kezdeményezésnek, jó sajtójuk volt, a reklámozás eredményes volt. A strandon a következő esztendő augusztusában velencei-tavi vízi ünnepélyt rendeztek, csónakdíszítő versennyel, lampionos esti sétahajózással, cigányzenével. Tűzijáték, vacsora és táncmulatság zárta a jótékony célú estet. A harmincas években a Kisvelencén megindult parcellázás, amiben Hajduékon kívül Beck Lajos is részt vett, a strand számára további fejlődést hozott. A telektulajdonosok ugyanis fürdőjogot, ingyenes strandhasználatot kaptak a vásárláskor. Hajdúék vállalkozó szellemét jól illusztrálja, hogy a harmincas években vásároltak egy nagy bárkát, amire motort szereltek és strandjukról a Sellővel rendszeres sétahajózást indítottak.

Fejlődő infrastruktúra, háborús pusztítás
1940-ben a régi velencei vasútállomástól 2-300 méterre délre megnyílt Velencefürdő elegáns megállóhelye, ami a megközelítést még könnyebbé tette…, de az ez évi tavaszi-nyári árvízben a Hajdu-strand épületei – a tóparti nyaralóépületek egy részéhez hasonlóan – összedőltek. Néhány évvel azután, hogy teljesen helyrehozták a víz okozta károkat, elérte a háború a környéket, s az ősztől tavaszig tartó harcok ismét elpusztították. 1945 (és az államosítás) után a nyaralótulajdonosoknak előbb strand-újjáépítési hozzájárulást kellett fizetniük, majd, amikor elkészült, megszűnt az örökös fürdőjoguk, csak jegy vagy bérlet váltása után léphettek be. 1950-ben az addig Velencéhez tartozó nyaralótelep jó részét Gárdonyhoz csatolták, az új határt a Meggyfasornál húzták meg, így a strand is Gárdonyé lett. Drasztikus változást a 60-70-es évekbeli mederszabályozás jelentett, ami jóval beljebb tolta a strandot és megváltoztatta addigi képét. Jelenleg a gárdonyi partszakasz fizetős strandja mellett kialakított velencei szabadstrand szolgálja ki a fürdőzni vágyókat.

Változások
A Hajdu- majd velencefürdői strand mindig is családias volt, jobbára a nyaralótulajdonosok látogatták, változást a Velence Spa és a Korzó felépítése miatt megszűnt vagy lezárt strandok hoztak, ami a velencefürdői strandokra terelte a hétvégi fürdőzők tömegeit. Az utóbbi években az alacsony vízállás ismét „családiassá” tette strandunkat – kell néhány esős év, hogy a tó állapota helyreálljon és ismét a pihenés, játék és találkozások színtere lehessen.

Források:
Saját kép- és dokumentumgyűjtemény
Fehér Árpád velenceblogja
Kupi L: Város volt, város lett (Velence 2004)
Polgár Iván: A Velenczei-tó. Közgazd. tanulmány (Székesfehérvár 1914)
 Arcanum Újságok

A képekről:
A három színes s egy korai fekete-fehér kép nem sokkal a strand 1923-as megnyitása után készült. Mind a négyet Balogh József kápolnásnyéki dohánytőzsdéje jelentette meg s kettőn a karcolt „Tóth fényk. Knyék” felirat is kivehető – eszerint a fotós és a kiadó is helyi volt. Az ötvenes évektől kezdve erről a strandról alig jelent meg képeslap, mostohagyerekként leginkább többképes lapokra került fel, de ott is nehezen azonosítható. A képek zöme saját gyűjteményemből származik, ami nem, azt külön jelzem.