A múlt patinája, a jövő emlékezete - Pogány Gábor Benő Kossuth-szobra Kápolnásnyéken

Részletek

Kultúra

2025. december 30. kedd, 08:27

Szeptember 19-én, Kossuth Lajos születésnapján új szoborral bővült a Velencei-tó kulturális térképe: Pogány Gábor Benő Munkácsy-díjas szobrászművész alkotása pirogránitból készült, melyre az idő nyomja rá majd patinás pecsétjét.

Szeptember 19-e napfényes őszi délután volt Kápolnásnyéken – e napon emlékeztünk Kossuth Lajos születésnapjára, még ha a dátum valójában kérdéses is (lásd keretes írásunkat). A magyar szabadság egyik legnagyobb alakjának szobrát éppen ezért ezen a napon avatták a Vörösmarty Emlékház parkjában.

A szobor különös története: Havannától Kápolnásnyékig
Eredetileg Kubába, Havannába készült ez a Kossuth-szobor – emlékezett L. Simon László miniszteri biztos a különös véletlenre, melynek köszönhetően a szobor végül Kápolnásnyékre került. – A magyar állam szerette volna, hogy a városban méltóbb helyre kerüljön az ottani, még a szocializmus idején felállított Kossuth-emlékmű. Ám mire az áthelyezésre sor kerülhetett volna, a régi szobrot ellopták. Ezért döntöttünk úgy, hogy újat készíttetünk, ezúttal pirogránitból, hogy tartós és kevésbé csábító anyagból legyen. A történet innentől már a művészet és a sors különös összjátéka: Pogány Gábor Benő két példányt is elkészített a szoborból, és amikor mindkettő hibátlanul sikerült, felajánlotta, hogy az egyik hazai otthonra találhasson. – Így esett, hogy a testvérszobor most Kápolnásnyéken áll, méghozzá a legméltóbb helyen: Vörösmarty szülőháza mellett, a parkban, ahol már Apponyi Albert szobra is őrzi a nemzeti emlékezetet – tette hozzá a miniszteri biztos.

Egy új hazafias park születik
A szoborállítás nem elszigetelt esemény: a cél, hogy a Vörösmarty Emlékház köré olyan park formálódjon, ahol a magyar történelem nagy alakjai előtt tiszteleghetnek az idelátogatók. – Szeretnénk, ha a gyerekek, az osztálykirándulások, a hazafias programok résztvevői olyan személyek szobrai előtt állhatnának meg, akik nemzetünk történetének sarokkövei voltak – fogalmazott L. Simon László. A parkban már helyet kapott a trianoni centenáriumra készült Pokorny Attila-féle Apponyi Albert-szobor, amely közadakozásból készült el. Most Kossuth Lajos mellszobra folytatja a sort – és a tervek szerint a következő években további nemzeti hősök alakjai is helyet kaphatnak a sétány mentén.

Pénz, művészet, emlékezet
Az avatáson Hergár Eszter, a budapesti Pénzmúzeum igazgatója méltatta az eseményt, külön hangsúlyozva Kossuth pénzügyminiszteri szerepét és örökségét: – Kossuth Lajos volt az önálló magyar pénz megteremtője – ezért is különösen megtisztelő számomra, hogy éppen én avathatom ezt a szobrot – mondta. – A Pénzmúzeumban egyébként azok a bankók is láthatók, amelyeket Kossuth idején bocsátottak ki. Intézményünk Magyarország második legnagyobb numizmatikai gyűjteményét kezeli, több mint 84 ezer darab érmével és bankjeggyel – köztük Kossuth híres bankóival.

Pogány Gábor Benő: szobrász és éremművész
A szobor alkotója, Pogány Gábor Benő a magyar köztéri szobrászat egyik legismertebb és legtermékenyebb alkotója. Munkáiban a klasszikus formanyelv és a kortárs anyaghasználat találkozik. A most felavatott pirogránit szobor rusztikus hatású felülete idővel természetes patinát kap, amely – ahogy L. Simon László fogalmazott – „az örökkévalóságnak ad majd karaktert”. Pogány Gábor Benő éremművészként is ismert: ő tervezte a Vörösmarty Emlékházhoz kapcsolódó háromrészes éremsorozatot is, amely Vörösmartyt, az Emlékházat és a Vörösmarty Pincét ábrázolja.

Fotók: Kőmives András

Kápolnásnyék – a kultúra új központja a tó partján
A Velencei-tó térsége, köszönhetően a Halász-kastély nagyívű tárlatainak, a Csajághy Laura Szabadtéri Színpad nyári és téli előadásainak, a Halász Gedeon Eseményközpont programjainak, a Liszt Művészház konferenciáinak vagy éppen az Alkotóház táborainak, a Vörösmarty Emlékház és a Szűcs László kőszobrász restaurátor művész munkáit bemutató állandó kiállításnak, az elmúlt években egyre inkább kulturális központtá válik. Kápolnásnyéken a Velencei-tavi Kistérségért Alapítvány és a Kárpát-medencei Művészeti Népfőiskola azonban nem csak emlékeket ápol - élő, növekvő emlékhellyé varázsolja a térséget, ahol a művészet, a történelem és a közösség találkozhat.

Kossuth születésének rejtélye
„Úgy rémlik előttem, hogy szeptemberben, 16. és 19-ik közt, alkalmasint 19-én” – írta Kossuth Lajos 1874-ben, torinói száműzetéséből Halász Pál lelkésznek. A levélben, mely ma is az egyik legszemélyesebb dokumentu ma, a nemzet nagy szónoka szelíd iróniával vall arról, hogy maga sem tudja pontosan, mikor született. A bizonytalanság oka prózai: a tállyai anyakönyv, amely Kossuth születési bejegyzését tartalmazta, 1810-ben tűzvészben megsemmisült. A történészek azóta is vitatkoznak, mikorra tehető a pontos dátum. Kosáry Domokos szerint Kossuth 1802-ben született Monokon, de más kutatók októbert, sőt 1806. április 27-ét is megjelölték (Nagy Iván Magyarország családai czimerekkel és nemzékrendi táblákkal című művében ezt a dátumot közli). Annyi bizonyos, hogy a keresztelést Mayer Mátyás evangélikus lelkész végezte – talán Tállyán, de az sem kizárt, hogy a pap maga ment el Monokra, Kossuth szülőházába. A szertartás helye és ideje így éppoly bizonytalan maradt, mint maga a születés napja. A történeti források között még legendák is keringenek: egyes hagyományok szerint Kossuth valójában Olaszliszkán látta meg a napvilágot, sőt,
a, i abb Kossuth Lajos még az 1910-es években is felkereste a helyet, ahol apja születettnek mondták. Kossuth Lajos személyes vallomása azonban mindennél beszédesebb. A levél végén így ír:
„Születésem napja nem levén tudva, nem lesz nap, a mely emlékezete met feléleszsze, s így nevem hamarább lesülyed oda, a hová vágyakozom – a feledékenység örvényébe.” A sors azonban másképp gondolta: a nap, amelyet ő maga elfeledettnek hitt, ma is nemzeti emléknapként él tovább, és szobrai, érméi, múzeumai őrzik alakját – immár a Velencei-tó partján is.
Kossuth életét a személyes kapcsolatok és a nemesi világ is átszőtte: 1841. január 9-én feleségül vette a dunántúli ősnemesi Meszlényi Teréziát, a meszleni Meszlényi család sarját, amely Fejér vármegyében, így a Velencei-tó környékén is jelentős birtokos nemzetség volt. A Meszlényiek kastélyai és kúriái Velencén és környékén ma is a táj arisztokratikus múltjáról mesélnek – így Kossuth személyes története is összekapcsolódik a térség kulturális örökségével.